Az önigazolás-igénynek nyilvánvaló jelei vannak.
Démoninak kezdünk tekinteni másokat, ez a tünet egy egész tünetcsoport része, mint a túlzások. Amikor a szívünk hadban áll, hajlamosak vagyunk eltúlozni mások hibáit. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy felnagyítsuk a különbségeket köztünk és azok között, akiket hibáztatunk. Kevés közös nevezőt látunk köztük és magunk között, pedig sok vonatkozásban hasonlóak vagyunk. Csakhogy mi felnagyítjuk minden minket igazoló tény vagy momentum fontosságát. Abban az esetben, ha önigazolásra van szükségünk hirtelen hatalmas jelentősége lesz az életünkben mindennek, ami ezt az igazolást megadhatja. Önmagunk elárulása mindent megront, még azt is, hogy milyen értéket tulajdonítunk a dolgoknak.
Mindent önigazoló módon látunk: magunkat, másokat, a világot, a múltat, a jelent, a jövőt, a nehézségeket, a felelőségeket…. ennek oka pedig csak az önigazolás keresése.
Ahogy eláruljuk magunkat időről időre az önigazolás jellegzetes stílusai alakulnak ki. Van, aki abban nyer önigazolást, hogy magát jobbnak látja másoknál, ha magasabb rendűnek képzeljük magunkat sok bűnt képesek vagyunk megbocsátani magunknak.
Vannak, akik jogosultnak érzik magukat valamire, amit nem kapnak meg, hiszen, ha nem adják meg nekik azt, ami “jár”, a másik felet hibáztatják és méltatlanul bánnak velük.
Számtalan módja van annak, hogy önigazolást találjunk, olyan önigazolási stratégiák, amiket bizonyos fokig mindannyian alkalmazunk.
Ezekre rámutatva segít, hogy világosabban lássuk magunkat és felfedezzük, milyen területeken van háború a szívünkben.
- “jobb vagyok, mint mások”
- “megérdemlem”
- “fontos a látszat” (szükségem van arra, hogy mások jónak tartsanak engem)
- “rosszabb vagyok, mint mások”
Minden külső viselkedésünket véghez vihetjük úgy is, hogy a szívünkben béke van és úgy is, hogy háború.
Mindenki, aki ezen a Földön él, igényli az önigazolást és ez az igény az életünk folyamán bekövetkezett önmegtagadásból ered.
Mivel az önigazolás-keresés valami, amit teszünk, abba is hagyhatjuk. Akár abban találunk önigazolást, hogy miként vagyunk rosszabbak, akár abban, hogy miként vagyunk jobbak, mindannyian el tudunk jutni oda, hogy egyáltalán ne legyen szükségünk önigazolásra. Békére tudunk találni- mély, tartós, igazi békére- akkor is, ha háború dúl körülöttünk.
